A kúriát körülvevő birtok

.

A kislány igyekszik minden kérdésre rendesen válaszolni. Persze csak az igazán veterán aurorok veszik észre a hangszín ingadozást, a megránduló izmocskát az arcon - ezek mind azt sugallják, hogy a nagy szemű lányka elhallgat előlük valamit. Ő szívesen belemenne a részletekbe, de Alex máris azon van, hogy másra tolja a feladatot. Végül aztán egyikük sem tudja véghez vinni a gondolat menetét, mert megszólal az idegtépő vijjogó hang, amitől az embernek sűrűbb lesz a vére.
Alex mozdul először, és rögtön felveszi az adatokat, aztán pattogó hangon kiadja az utasításokat. Nem sértődik meg Alex főnökösködési kísérletein: megszokta őket, ráadásul ha ezektől eltekintett, Alex egész elviselhető volt: értelmes munkatárs, akinek remek humora volt - amit persze csak olykor csillogtatott meg, mikor nem félt tőle, hogy ez romba döntheti a tekintélyét.
A kislányt ott hagyták a szobában. Valószínűleg ő is felfogta a prioritási sorrendet. Mondjuk személy szerint ő jobban örült volna, ha kitessékelik legalább az ajtón kívülre. De okos lánynak tűnt, csak nem kezd el önkényesen pakolászni a szobában - bár egy alapos rendrakást nem bánna ő sem!
A hoppanálással járó rántás már meg sem kottyant neki, viszont Réka könyökét finoman tartotta földet éréskor, nehogy a lány elessen. Ráadásul úgy fordult, hogy ezt az apróságot kitakarja Alex elől. Nem lehet mindenki profi hoppanáló, na! Rékának pedig semmi szüksége nem volt arra, hogy Alex elvegye az önbizalmát egy ilyen kritikus helyzetben.
Megérkezve reflexből fedezékbe vonulnak mindannyian, majd megkeresik a zempléni viperákat. Az osztag vezetője gyorsan összefoglalja az eddigi eseményeket, majd elkezdődik a rajtaütés megtervezése.

Réka ügyetlenkedése fokozottabban hat rá ebben a feszült idegállapotban, mint máskor. A kiöntött csoki volt a kezdet. Bepöccent rajta, pedig egy mozdulattal eltüntethető a folt - csakhogy erre nem kerülhetett sor a hirtelen jött akció miatt. Mikor Réka a nyakába veti magát, először levakarná magáról, hogy jaj, megint ez a virgonc viselkedés, de hirtelen saját maga jut eszébe. Ő is ugyanígy várt minden izgalmat, sőt, vár a lelke mélyén még most is. Pedig könyörgöm, egy őrült gyilkoshoz igyekeznek, nem Disneylandbe!
Nem volt sok idő a készülődésre, azonnal kellett pattani, hisz Reissnerék képesek pillanatok alatt felszívódni. Egyetlen fegyvere a pálcája, öltözéke az egyszerű póló-farmer páros, felette egy fekete zakóval - így érkezik meg egy apró rándulással az erdő közepére, ahol egy fejrándítással helyrerázza a haját. Csekkolja, hogy megvan-e a csapat, helyes, mindneki a helyén. azonnal felméri a terepet. Erdő, fák, aurorok, távolabb egy kúria. A zempléniek azonnal előadják a dolgot Bence bának, Alex csak figyel. A tárgyalás az öreg terepe, ő most csak tájékozódik, és természetesen mint mindig, most is pörög az agya a hallottakon, megoldások és alakzatok százait sorakoztatva fel. És persze itt az idő, hogy ossza az észt, elvégre ezért van itt.*
- Jól van, emberek, akkor gyorsnak kell lennünk. Tehát a célszemélyek a házban vannak, nem tudunk semmit a biztonsági védelemről... Legjobb, ha egy kis csoportot küldünk előre, a többiek pedig biztosítják a környéket. Viperák! Szétoszolni a fák közt, nem szabad réseket hagyni! Bence bával előremegyünk, Réka... - *itt egy pillanatra megtorpan. Tényleg, mi legyen Rékával? Az egyértelmű volt, hogy ő és Bence bá mennek be, nem kétség, hogy nekük van a legnagyobb tapasztalatuk Reissnerék üldözésében, és jóval képzettebbek, mint a zempléniek, akik alig különböznek a hétköznapi rendőröktől. De Réka már más tészta. őt rendesen kiképezték aurornak, és a csapatukhoz tartozik. Nem lenne szabad felbomlaniuk. Mint mindig, ha bizonytalanság fogta el, most is Bence bára néz. Az öreg tudni fogja, mi a teendő. Pontosan tudni fogja, hogy nem lehet Télapót játszani, hogy "persze kicsim, gyere te is" hisz már életekről volt szó.*

Hálásan Bence bára mosolygott - tényleg nem érezte magát lelkiekben elég szilárdnak ahhoz, hogy valami frappánsat tudjon Alexnek visszaszólni, ha az szatirikus hangvételben kezd megjegyzéseket tenni.
Kocsonyaként remegő lábakkal tette meg azt a néhány lépést, amely a viperáktól elválasztotta őket, majd hálát adott az égnek, hogy nem kellett továbbmenniük. Nem akart Alexnek okot adni arra, hogy hazaküldje...
Próbált példamutató magatartást kipréselni magából; hagyta, hogy a nagyok beszélgessenek és mindent pontról pontra tisztázzanak, de már nagyon mehetnékje volt. Persze, nem remélte, hogy Bence bával és Alexszel bemehet, de talán az egyik ajtó őrzését megkaphatja...
Azt azért mindig is csodálta a férfiban, milyen szilárdan tud döntéseket hozni, és még soha nem fordult elő, hogy rosszul irányított volna valamit.
Ezzel szemben azonban egy arrogáns, bunkó, tudálékos alak volt, meg persze harmadrangú sármőr a hullámos fekete hajával és világos szemeivel, amelyek olvadási reakciót váltottak ki a legtöbb aurorlányból.
No persze Réka nem folyt el a "társára" nézve, de nem ám - egy kicsit megolvadt azért, de volt benne annyi racionalizmus, hogy ne ácsingózzon egy ekkora seggfej után.
Lassacskán kezdett az a fajta nyugalom ráereszkedni, amely a próbabevetések előtt is szokott - holott most minden élesben ment...
Végül felmerült az a kérdés is, hogy őt hova osszák be. Bence bára pillantott, miközben magában elhatározta, hogy nem fog rinyálni, ha visszaküldik - a vén róka meg tudja állapítani, hogy ő képes-e venni az akadályokat egy ilyen helyen. Ha nemet mond, akkor nem érdemes tovább problémáznia: nem akarta megöletni magát.

A taktikai megbeszélés gyors volt és hatékony: elvégre itt mindenki profi volt. Jó, ők hárman, a kimérák részesültek csak a speciális aurorképzésben, így egyértelmű volt, ők irányítanak mindent. Alex gyorsan beosztotta a csoportokat, vázolta a biztonsági előírásokat, majd már épp elindultak volna befelé, mikor megakadtak: Réka jöjjön vagy maradjon?
Ő dönt, ő a rangidős. Nem kell Rékára néznie, hogy érezze a lányból áradó pezsgő lelkesedést, viszont ez őt a legkevésbé sem befolyásolta. Tisztában volt az ifjonc képességeivel és ha nem megfelelőnek ítéli őket, Rékának muszáj lett volna kint maradnia, hogy ne legyen láb alatt. De tudta, a lány jobban teljesít stresszhelyzetben, ezért a kiképzéskor a terepen ő szerezte a legjobb pontokat mindig, és végül is nem pátyolgathatják folyamatosan. Muszáj neki is elkezdeni valahol, megtapasztalnia, milyen egy igazi auror élete.
- Réka pedig velünk jön. - fejezte be Alex mondatát határozottan. Senki nem tervezte, hogy felülbírálja, így pár pillanattal később kicsit közelebb lépett a lányhoz, hogy elmondja neki az alapokat, amiket annak idején Alexnek is elmondott.
- Ne próbálj hősködni! Ha látod a célpontot, megpróbálhatod levadászni, de annyit nem ér, hogy otthagyd a fogad. Ha egérutat nyer, akkor is lesz még lehetőségünk elkapni! - mondta halkan a lánynak. Neki az volt a fontos, hogy a legfiatalabb egyben maradjon: gyorsan kihalna az aurorszakma, ha nem így kezelnék a helyzetet. Az már más kérdés volt, hogy ez a szabály se rá, sem Alexre nem vonatkozott többé. Ők azért vannak itt, hogy elkapják Reissneréket - akár az életük árán is, ha úgy alakul.

Már érzi a pezsgést a bőrében, lassan pumpálódik az adrenalin. A célpont a házban van. A ház körülvéve. Most nem menekülnek...
~Megvagy Tódi...~ Gondolja magában, de van annyi esze, hogy ne érezze még a szájában a siker ízét. Csak azt tudja, hogy itt a nagy lehetőség. Ha sikerülne elkapniuk a párost, híresek lennének, kitüntetésekkel és maxisok pénzzel. Nem is szeretne tökölni. Kék szemeit a társaira függeszti, és vár. Nem szól bele a rangidős döntésébe. Ritka pillanat talán, de nem nyitja a száját, hogy ócsárolja Rékát és visszatartsa. Egy pillanatig úgy tűnik, mintha mondani akarna valamit, de aztán csak tétován bólint. Jöjjön a lány is. Bence bának igaza van, ezért vannak itt. Ő is tudja, hogy a Réka ügyes, csak mellettük tűnik kevesebbnek... És ez most egy nagyon komoly bevetés. Megesik, hogy egy aurornak sosem adatik meg ilyesmi élete során, Réka pedig az első napokban megkapta!
- Benyának igaza van. - *kontráz rá, mert nem hagyhatja ki, hogy okoskodjon egy sort.* - Egyelőre maradj mögöttünk, és jól figyelj. Könnyen lehet, hogy nagy szükség lesz rád odabent, de a lényeget hagyd mindig Bence bának és nekem! - *teszi még hozzá, és megindul a fák közt. A lépései szinte nem hallatszanak, ujjai rájulcsolódnak a pálcájára. Fától fáig oson, majd ellenőrzi, hogy a csapat megvan-e, és hirtelen a kúria falához surran. Hozzásimul a kőhöz, ismét bevár mindnekit, majd a kapuhoz lép. A viperáktól megtudta, hogy ez az egyetlen bejárat. Noha nincs kizárva, hogy vannak titkos alagutak az épületből kifelé, ezekre most nem tud építeni. Muszáj lesz itt bemenniük. A fa ajtó kemény, és persze zárva van. *
- Egy Alohomora bizonyára kevés lenne. - *suttogja a mögötte állóknak. * - Valószínűleg erősebb bűbáj van rajta. - *mondja, és közelebb engedi a másik kettőt. Nem mindegy, hogy jutnak be. Addig kell észrevétlennek maradniuk, ameddig csak lehet. A három auror persze nem tudja, hogy a kúria egyetlen mágikus védelme, egy bűbájos riasztó már rég jelezte Reissneréknek, hogy betolakodók járnak a környéken...

Mehetett! MEHETETT!
Akaratlanul is vigyor jelent meg az arcán és alig állta meg, hogy ne rendezzen egy ugyanolyan jelenetet mint az aurorállomáson, csak most Bence bával a szenvedő alany szerepében. Soha nem is értette, a pasiknak mi volt a baja azzal, hogy ő a nyakukba ugrik...
Figyelmesen, komoly arckifejezéssel hallgatta meg mind a két férfi tanácsait, még Alex beszédénél sem fintorgott. Helyette szépen elraktározta magában az információkat, hogy szükség esetén helyesen cselekedjen.
Szépen lassan eljutottak a kapuig - az első akadály.
- Megpróbálhatok átrepülni a kapu felett - ajánlotta fel, mint a kis csapatban az egyetlen madáralakkal bíró animágus.
A két veterán rábólintott az ötletre, ő pedig másodpercek alatt átváltozott egy rozsdabarna tollú sólyommá; hát igen, nem volt mai csirke az animágia szakmájában.
Kitárta a szárnyait, s néhány pillanat múlva már a kapu felett szelte a levegőt, hogy aztán kecsesen leszálljon a túloldalon és visszaváltozzon a bozontos hajú fiatal lánykává.
Kitárta a kaput, hogy a többiek is beléphessenek, de akadt egy kis bibi - amint a nyílászárót szépen, rendes kislány módjára bezárta, a birtok határán izzó tűzfal emelkedett, elzárva az utat a viperáktól.
- O-ó - jegyezte meg értelmesen. A rangidős - nagy és okos XD - Bence bára nézett, majd Alexre emelte a pillantását és végül a kúriát vette újra szemügyre.
Össze voltak zárva Reissnerékel?!

*Gyorsan, hatékonyan haladtak a kúria falaiig. Ott kicsit megakadtak. Milyen szerencse, hogy magukkal hozták Rékát is: a lány profi animágus volt - kitüntetéssel végezte el a tanfolyamot! - és fél pillanat alatt be is engedte őket a birtokra. Simán, különösebb figyelemfelkeltés nélkül bejutottak a kapun. Csakhogy a kapu a becsukáskor szép színes lángokkal kezdett lobogni. A francba. Ennyit a titkos felderítésről. Ezt aztán fújhatják!
Magában szépen káromkodott egy cifrát, csinálni azonban nem tudtak semmit, így csak szaporábban szedték a lábaikat az épület felé abban reménykedve, hogy Reissnerék mélyen alszanak vagy vannak olyan ostobák, hogy azt higgyék, csak a véletlen, vagy valamilyen kisállat indította be a riasztó rendszerüket.
Kétszeres sebességgel haladtak az épületig, így fél percen belül el is érték a falakat. Nem a főkapun kopogtatva érkeztek, és még csokit és virágot se hoztak ajándékba. Helyette megkerülték a kúriát, és egy félreeső ablakot kerestek, ahol bejuthattak.
Végre, a kastély ódon falainak levegőjét szívták. Már csak azt kellett kideríteniük, merre rejtőznek a házigazdáik!*

Izgatott, és persze feszült figyelemmel néz körbe, de emelett elégedettséggel nyugtázza, hogy minden milyen simán megy. A szemét legalább annyira tartja Rékán, mint Reissneréken (még jó, hogy Bence bával nincs ennyi gond, bár nem árt néha rá is sandítani) és egy hümmögéssel nyugtázza, hogy ügyesen megoldotta a kis kapus problémát. Ő maga sosem tapasztalhatta meg, milyen egy másik állat alakjában tetszelegni - ami késik nem múlik, mondják, de nem valószínű, hogy ő már valaha is animágiával próbálkozna. Irigységgel szemléli a lány gyors átalakulását, és mikor már mind a falon belül vannak, ellenőrzi, nem gyengítette-le nagyon a hirtelen átalakulás. Az erejéből mindenképp elvett egy cseppet, de megállni már nem lehet; a tűzfal lobog, hát futásnak erednek. Nyilvánvaló volt, hogy találkoznak valamilyen csapdával. Addig kell cselekedni, míg Reissnerék vacakolnak a hirtelen támadástól.
- Gyorsan, gyorsan, gyorsan! - *sziszegi, és leghátulról tereli a népet. Utoljára kapaszkodik fel a borostyánokon és kiálló köveken az ablakig, ahol izmos karjaival könnyedén felhúzza magát, és macskaléptekkel landol a koszos, romos szobában. Ez egy elhagyatottabb szárny lehet. Bútorok nemigen állnak itt, csak egy ócska kanapé, de a kárpitja már foszladozó félben. A falakat pókhálók borítják, porral belepve. Fojtogató látvány, bár Alex nemegyszer látott már ehhez hasonlót, és ismeri is az érzést... Hol lehetnek Reissnerék..?
- Indulás. lassan! - sziszegi, de inkább a villámló szeme beszél, és ezúttal élre tör. Kioson az ajtón, és még véletlenül sem nyikorogtatja meg. Pálca előreszegezve, a lehetséges átkok a nyelvén. Minden zajra összerezzen...
Kihalt folyosóra érkeznek. Hodeg kövek, fáklyatartók, azonban fény nélkül. Jobb kéz felé hatalmas ablakok engedik be a fényt - jelen esetben a fáradt déli napsütést. Szemben a kúria másik szárnya, szintén ablakok. Alex hirten megtorpan, pattanásig feszült idegekkel lapul a falhoz. csak a szemével jelzi társainak, hogy valami mozdult szemben, az ablakoknál...
- Szegény kicsi svábbogár...!
Kornyikálja egy hang, Alex pedig rezzen. Reissner... A szemözti szárnyból.
- Engem kerestek, hahó! - folytatja a lelkes hang, amibe az őrültek kétes öröme vegyül. A kimérák már jól ismerik ezt a hangot...
- Na mi az, nem bújtok elő? Pedig van itt valami, ami érdekes lehet! - *folytatja tovább Reissner, mivel az aurorok továbbra is a fal mögött rejtőzködnek. Nem láthatják, amint az elmebeteg gyilkos előrántja az ablak alól a félájult Tenshit, és megmutatja a szemközti szárnynak a lány sebes és elkínzott arcát.
- Még egy van itt belőle, úgy ám! Egy rossz mozdulat, és a kicsiknek vége! Kezdődhet a bújócska, aurorkák!
Azzal kárörvendő kacaj és csattanás hallatszik. Ekkor Alex nem bírja tovább, ki kell néznie az ablakon - és akkor éppen csak egy pillanatra, de elkapja Tenshi arcát, megérti, mit mondott Reissner, ugyanakkor eszébe jutnak a kicsi bogolyfalvi pöttömnek is a szavai.
- A japán lány... - *suttogja folytott hangon Bencének és Rékának. Az ablak becsattant, Reissner és a fogoly eltűnt. Igaza volt - kezdődik a bújócska...*