Szürke Banya Hotel ***

.

Tényleg kellett neki egy kis pihenés - a vizsgái miatt eléggé stresszes volt az utóbbi időben - de most, hogy végre megtudta: felvették, és valószínűleg a bagolykős záróvizsgái is sikerültek, végre fellélegezhetett... Legalábbis nagyjából, hiszen az a gondolat, hogy hamarosan itthagyja az egész országot, beleértve a barátait és Willt, eléggé elkeserítette. Ezért is kapott az ötleten, hogy töltsenek pár napot együtt még amíg megtehetik - noha ahogy ez az időpont közeledett, kezdte egyre rosszabbul érezni magát. Erősen sejtette ugyanis, hogy közte és a fiú között most esetleg történik valami... khmm, amit persze jópárszor elképzelt már, de most valahogy jóval ijesztőbbnek tűnt. Mivel Will valami egyéb titokzatos dolgot művel még most, Buri bátorkodik elsőként megjelenni a tett helyszínén - elkéri az előre lefoglalt szoba kulcsát, a 17-est, és felmasírozik az emeletre. A szoba elég egyszerű - van egy térre néző erkélye, fürdőszobája, és nem utolsó sorban szép nagy franciaágya. Remek. Buri megbámulja egy kicsit a bútordarabot, aztán vet egy pillantást az órájára. Még elég korán van - Will úgyis csak pár óra múlva érkezik meg - úgyhogy addig fel is avathatja akár a fürdőszobát egy kiadós zuhanyzással. Addig sem kell másra gondolnia. A hirtelen elhatározást tett követi, Buri bemasírozik a fürdőbe, és nekiáll a zuhanyzós-hajmosós hadműveletnek.

Őt nem izgatta a vizsgaidőszak - izgatta helyette más. Lehet, egy csöppet sem rellonoshoz méltó dolgokat művelt, de úgy volt vele, hogy amíg elég jó erőben van és bárkit le tud verni, aki beszól neki, nem zavartatja magát. Egy szóval, igyekezett a barátnője kedvében járni. Nem találkoztak túl gyakran, mert igyekezett tiszteletben tartani, hogy a lánynak tanulnia kell, ám ő nem tanulással töltötte a szabadidejét. Naponta küldött a lánynak valami apróságot: virágot, csokit, kis üzenetet. De sikerült mindezt olyan diszkréten intéznie, hogy még a szobatársainak sem tűnt fel a dolog.
Most viszont vége volt a vizsgáknak (ő szokás szerint el se ment vizsgázni - bármelyik pillanatban esedékes volt a szülei rivallója ezzel kapcsolatban) és végre egy kis időt tölthetett a barátnőjével. Az ötlet, hogy pár napot együtt töltenek az ő fejéből pattant ki, de Bogár sem ellenkezett. Azt a három napot, ami még hátra volt, mielőtt a lánynak tovább kellett volna lépnie a felnőtt lét felé, a Banyában tervezték tölteni, és Willnek rendelkezésére álltak bizonyos anyagi források, hogy ezt lehetővé tehesse.
Mikor megérkezett, a lány még zuhanyzott, és a fiú mosolyogva hallgatta a fürdőből kihallatszódó éneklés hangjait. Ő addig megterített és ellenállt a késztetésnek, hogy rátörje a lányra a fürdő ajtaját. Kis "pikniket" rendezett az ágy mellett: a szőnyeg puha volt, így kényelmes is. Volt ott sokféle étel - de többnyire a prefi kedvenceit hozta.

Buri, aki egyáltalán nem énekel a fürdöszobában, éppen a hajára locsolja a vizet (immár tíz perce) úgyhogy nem hallja a fiú érkezését - azért a pakolászásra már felfigyel, és a csapot elzárva fülel tovább. Will nem lehet az illető, hiszen ő világosan megmondta, hogy később fog jönni. Nyilván valami ostoba házimanó jött feltakarítani a nem létező porszemeket. Sóhajt, kicsit kicsavarja a haját, hogy ne csöpögjön annyira belőle a víz, sebtében magára csavar egy törülközőt, ami épphogy takarja a kényes testrészeket, és kidugja a fejét a fürdőszobaajtón.
- Te meg mit keresel itt?
Kérdezi rémülten, mikor meglátja a fiút, aki valami uzsonnafélét rendezett a padlón. Elég viccesen fest a jelenet, de egyelőre csak azzal tud törődni, hogy ő itt áll egy szál törölközőben, a cuccai meg valahol a szoba túlsó felén vannak.
- Azt mondtad, csak később jössz.
Sóhajt, és gyanakodva felvonja a szemöldökét.
- Jól néz ki... Várj egy kicsit.
Azzal eloldalazik a szépen megterített padló mellett, és a táskájában kotorászni kezd némi ruha után. Azért figyel közben, hogy a törölköző ne pottyanjon le róla - oké, hogy három napig együtt lesznek, de nem szeretne most rögtön egy ilyen jelenettel indítani.

Már éppen befejezte a kipakolást, és már csak az ételek megfelelő elrendezése van hátra, mikor a fürdőszoba ajtaja kinyílik. Az ajtóban pedig egy törölközőbe csavart istennő áll - legalábbis Will így látja. Ám az égiek asszonya úgy tűnik, nem értékeli a földi halandó fáradozásait.
- Zavarok? - kérdezi, miután rájön, hogy talán abba kéne hagynia a lány bámulását és talán felelhetne is. Annyira azonban még nem talált magára, hogy visszakérdezzen, hogy ha nem vele, hát kivel óhajtja tölteni a lány a következő napokat. Nagyon nehéz ugyanis a szavakra, a beszédre vagy az értelmes gondolatokra pazarolni az agyát, amikor a lány bőrén itt-ott megindul egy-egy rakoncátlan vízcsöpp lefelé.
Kényszeríti magát, hogy az ételek felé forduljon, mert sejti, hogy kezdi túlzásba vinni a bámulást, ami biztos zavarba hozza a ruhát kereső lányzót. Azt, hogy rá milyen hatással van a bemutató, némi pózváltoztatással rejti el.
- Miattam nem kell sietned - mondja mélyebb, reszelős hangon, miközben a gumicukrokkal szemez. Kénytelen szembenézni azzal a ténnyel, hogy a következő napok igen nehezek lesznek, és ez összefügg azzal, hogy a nadrágját lekicsinyítette valaki...

- Hát igen, épp várok valakit...
Mondja nevetve, és huncutul csillogó szemekkel nézi élete párját, akibe úgy tűnik, Buri hiányos öltözéke eléggé belefojtotta a szót. A prefekta élvezi ezt a szótlan elismerést, de azért kicsit zavarba is ejti a dolog - igyekszik minél hamarabb előkotorni a cuccait, és miután felmarkolta őket, újra eltűnik a fürdőszobaajtó mögött - előtte azért nyom egy gyors puszit Will arcára, vigyázva, hogy azért ne nagyon vizezze össze őt...
Pár pillanat múlva már elő is bukkan újra - egészen emberen fest, ha nem számítjuk, hogy a hajából továbbra is csöpög a víz. Vacakolhatott volna hajszárító varázslatokkal, de mire ezt a szénakazlat rendesen megcsinálja, újabb tíz perc telne el - Willt pedig nem akarja megvárakoztatni, még akkor se, ha a rellonos megmondta, hogy "nem kell sietnie."
- Na, mit alkottál?
Kérdezi közelebb lépdelve, majd a fiú mellé vackolódva. Végignéz a menüsoron, végül bekap egy gumicukrot.
- Nem értem, miért szeretnél felhizlalni... Te csináltad őket?
Pislog megilletődve - ilyet még nem kapott, igaz, Shizu alkotott neki annó szülinapi tortát, de ez a piknik még azon az aranybevonaton is túltesz.

- És ki a szerencsés? - kérdezi, és igyekszik rendes légzéssel elegendő oxigént juttatni a fejébe, de úgy tűnik, a szervezete mást szeretne és a vér máshova áramlik. A lány viszont odahajol és puszit nyom az arcára, mintha tovább akarná kisérteni a fiút, akinek így is pont elég nehéz dolga van, hogy visszafogja a kezeit, amik szívesen indulnának felfedező útra. De Bogár még pont időben visszavonulót fúj, és a fiú megkönnyebbülten az ágynak dől, és csukott szemmel igyekszik megzabolázni az áruló testét.
A lány hamar felbukkan, és ezúttal rendesen fel van öltözve, szóval Will is megkönnyebbülhet kicsit.
- Gondoltam, éhes leszel - vigyorog megkönnyebbülten a másikra. A nyitott ablakon át pont rájuk süt a délutáni nap, és a fény játszik a levitás nedves tincsein.
- Csak felkészítelek az ínséges egyetemista hónapokra - vigyorodik el, majd, egy pogácsát kezd el majszolni.
- Igen: messze földön híres vagyok a gumicukor készítő képességemről - cukkolja ki a másikat. Végre oldódik a hangulat, így megkérdezi, a lánytól, mit szeretne csinálni ma, holnap és holnap után. Sajnos az élete végéig terjedő időt nincs joga bitorolni, pedig lehet, szeretné.

- Hát az egyik házimanó nagyon meg szeretett volna látogatni... De majd megmondom neki, hogy sajnos el kell halasztanunk a randit, mert egy szemtelen alak betolakodott a szobámba.
Mondja mosolyogva, és ad egy puszit Will ajkaira, hogy mutassa, pontosan ki is az a "szemtelen alak".
- Köszi...
Motyogja hálásan, és összerándul a gyomra az egyetem hallatán. Egyébként tényleg ínséges lesz, de azért az elején tervezi pofátlanul betolakodni a szüleihez - ha már kiskorában nem kértek belőle, most itt az idő, hogy bebizonyítsák, hogy mégiscsak érnek valamit - a lelki támogatásról lecsúsztak, de Buri kiegyezik azzal is, ha egy darabig biztosítják a lakást, a pénzt és a kaját. Ennyi igazán jár neki.
- Tudod, szólhattál volna erről. Akkor nem ebédeltem volna...
Mondja egy kicsit szomorúan, de azért engedelmesen bekap még egy falat sütit.
- Hát, én azt hittem, te tudod... Vagyis hogy kitaláltál valamit.
Mondja kicsit elbizonytalanodva.
- A magam részéről elvagyok a semmittevéssel is.
Azért a fején végigfuttatja a falu nyújtotta lehetőségeket, miközben közelebb vackolódik a fiúhoz. Neki ez az állapot is tökéletesen megfelelő, és lélekben már elkezdte felkészíteni magát az egyéb eseményekre is...

- Ó - nyögi, de a lány ajkai máris az övéin vannak, így nincs lehetősége kifejteni a tiltakozását a manó-ember kapcsolat témában. Végül más mosolyog, mikor a lány elhúzódik.
- És mi lett volna a meglepetéssel? - kérdezi, de mivel az ételek többsége nem romlandó, később is elfogyaszthatják őket. Nem igazán aggódik, ahogy a program miatt sem.
- Vannak ötleteim - mosolyodik, és fog két poharat, amibe nem csalás, nem ámítás bizony pezsgő kerül. Miután kitöltötte, odanyújtja a lánynak az egyik poharat, míg a másikat ő veszi kézbe.
- Kezdhetjük azzal, hogy koccintunk a barátnőmre, aki nem csak kiváló eredményekkel végezte be az iskolát, de felvették az egyetemre is - mondja, és a hangjából érződik, hogy rémesen büszke. Eszébe sem jutna ostoba lánnyal randizni. Koccintás, majd Will kortyol a pezsgőből, sőt, az egészet elfogyasztja hamarosan. A nagy izgalomra megszomjazott, és a buborékok kellemesen csikizik a száját. Magához húzza a lányt és könnyű csókkal megérinti a szája sarkát, majd elhúzza a még nedves tincseket és belecsókol a nyakába is.

- Már azon eléggé meglepődtem, hogy idő előtt betoppantál.
Válaszolja egy apró mosollyal, nem akarja felhozni, hogy ha ezt tudja, akkor bizony nem egy szál törölközőben várta volna a fiút...
- Ne mondj ilyet, elpirulok.
Motyogja, és tényleg szörnyen nagy zavarban érzi magát, ahogy azt a poharat szorongatja. Kettőt pislog, és Will poharából már el is tűnt a pezsgő. Buri illedelmesen kortyol néhányat - az alkohol úgy általában nem tartozik a kedvencei közé - és különben sem érzi azt, hogy itt rajta bármit is ünnepelni kellene...
Valahogy sikerül biztonságba helyeznie a poharát, mielőtt a fiú magához húzza. Enyhén remegő gyomoral engedelmeskedik, és viszonozza a csókot, miközben átkarolja Will nyakát. A vizes haja miatt aggódik egy kicsit, bár nem úgy tűnik, hogy zavarná a rellonost, de azért...
- Megszáríthatom, ha akarod...
Motyogja végül zavartan, és óvatosan végigfuttatja az ujjait a fiú hátán. Lassan körünéz - ugyan nem szeretné szóvá tenni, de itt a padlón a kaják között eléggé nehéz összefonódni. Az ágyon sokkal kényelmesebb lenne...
Nem mond semmit, csak szépen pislog a bútordarab felé.

- Azt mondják, a pontosság erény - vigyorog, ahogy eszébe jutnak a korábban látott pikáns képek. Nehéz lenne azt mondani, hogy azért jött előbb, hogy leellenőrizze az "árut", hiszen nem számított arra, hogy Bogár megelőzi, de neki nem volt kifogása a terepszemle ellen. De most nem szabad erre gondolnia: pezsgő, pohár, koccintás.
- Pedig megérdemled - mondja, és ha már a lány haja került szóba, hát az egyik tincset az ujjára csavarja, és kicsit meghúzza, aztán elengedi.
- Engem nem zavar - folytatja aztán mégis a hosszú barna hajjal való szórakozást.
Érti ő a célzást, csak egyelőre nem tudja, hogyan transzportálja át magukat oda zökkenőmentesen. Aztán rájön, hogy nem is kell teljesen feltűnésmentesnek lennie a dolognak. A lány alá nyúl, és megemeli.
- Hóóruk - közli., miközben arrébb pakolja a levitás hölgyeményt, föl, egészen a párnák közé.
- Ha már nem eszel, te sózsák, lehetünk kényelmesebben is - vigyorodik és ő is felmászik az ágyra.

Megvonja a vállát, és megissza a pezsgő maradékát. Ha már megérdemli...
- Au!
Elhúzza a fejét, aztán játékosan ráz a fiúra némi vizet, hogy annak elmenjen a kedve a hajhúzogatós szórakozástól. Egy apró visongós nevetéssel hagyja magát felpakolni az ágyra, és izgatott pislogásokkal elnézi, ahogy Will is megérkezik mellé. Aztán jön egy hirtelen harci támadás, csak hogy a fiúnak végre elmenjen a kedve a vigyorgástól és a folyamatos szövegeléstől. Buri a fiú fölé hajol, és úgy csókolja meg, hogy a rakoncátlan tincsei Will arcára omlanak - sokáig tart ez az egész, és nem is tudja, mit csinál pontosan, mert a gondolatai egészen máshol járnak - azon, hogy már nők millió estek át ilyesmin életükben, és hogy vajon tényleg ez-e az, amit mindenki annyira akar - és hogy ha ő tényleg tizenkilenc éves, és tényleg itt az ideje, hogy szerezzen némi tapasztalatot, akkor mégis miért érzi úgy magát, mint egy kislány, aki legstívesebben inkább elszaladna...

Most némi vízcsepp rá is került, de a fenyítés ezen fajtájára sajnos teljesen immúnis, így ez nem akadályozza meg abban, hogy egy kicsit még a lány hajával játsszon vagy hogy felzsuppolja a hajkorona tulajdonosát az ágyra. Nem tervezett hirtelen magánakciókba kezdeni, de semmi kifogása nem volt a jelen helyzet ellen, ahol Bogár épp fölötte hasalt és őt csókolta, kifulladásig. A fiú keze beóvakodott a lány felsője alá, és fel s alá mászkált a hátán. Némileg zavarta a mozdulatait a melltartó vonala, A problémát úgy oldotta meg egyelőre, hogy bal karját a átvetette Bogár csípőjén, és úgy szorította magához (valószínűleg a lány érezhetett ezt-azt, mert a fiú teste igen erőteljesen reagált az ingerekre), míg a másik keze a melltartó pántok által körülhatárolt zónában játszott, és kis nonfiguratív mintákat rajzol a finom bőrre.

A gyomrában a remegés erősödni kezd, ahogy Will kezei beóvakodnak a felsője alá - nem tiltakozik, pedig legszívesebben most elbújna, annyira idegen, hogy valaki belépett a magánszférájába - még akkor is, ha a barátja az illető, akitől az elmúlt hónap alatt megszokhatta volna mindezt. Igazából fogalma sincs, mit kéne csinálni. Persze hallott meg olvasott a dologról ezt-azt, de most mintha az egész teljesen érvénytelennek tűnne. Most már nem fordulhat vissza - és ha hátra nem mehet, akkor viszont a helyben toporgás helyett a határozott előremenetel a nyerő választás, úgyhogy mielőtt még túl sokat vacillálhatna rajta és visszatarthatná magát, óvatosan eltolja Will kezeit, de csak arra a fél pillanatra, amíg leveszi a pólóját, hogy aztán ijedten várakozó, csillogó szemekkel újra a fiúra pillanthasson.

Egészen elbódult attól, hogy Bogár ennyire közel volt hozzá, a haja még mindig körülölelte őket. Merlinre, ki gondolta volna, hogy a sampon illata is lehet ennyire izgató?
Egy pillanatra áthullámzik rajta az ijedség, ahogy a lány elhúzódik, fél, hogy máris elrontott mindent. Már épp elmondaná, hogy ez, amit csinálnak, és amitől cseppfolyósság vált az agya, nos ez csöppet sem kötelező. Ám a lány csak az egyik teljesen fölösleges ruhadarabjától szabadul meg, így a rellonos kicsit megnyugszik, és mosolyogva konstatálja a nem várt, de remélt fejleményeket. Aztán hirtelen fordít egyet magukon, és arrébb gurulnak, így most a lány került alulra, de kicsit féloldalasan fekszik, hogy ne nyomja agyon a lányt. Az egyik kezén támaszkodik, a másikkal újra azokkal a hosszú tincsekkel bíbelődik, majd kicsit később végigcsókolja a nyakát a fülétől a válláig, aztán a keze, ami eddig a kis szfinx csípőjén pihent, most könnyed mozdulattal végigfutnak a melltartó pántoktól a teltebb részekig. A kék szemek pedig élénken követik a mozdulatokat. Nem tolakodó az érintése, inkább csak felfedező. Miután befejezte a mozdulatsort, a kezét Bogár hasára csúsztatja, ott pihenteti, miközben csillogó szemekkel néz a lányra:
- Igazán levitás - állapítja meg a visszafogott kék melltartóra utalva, ami a gyönyörű melleket rejti. Aztán közelebb hajol egy csókra.

Willnek szemmel láthatóan tetszik az akciója, de ettől nem igazán nyugszik meg - valójában kezdi úgy érezni, mintha az egész teste egy nagy kocsonya lenne. Hagyja, hogy a fiú átgurítsa az ágy másik oldalára - örül, hogy egy kicsit neki semmit nem kell csinálnia - és zavart pillantásokkal méregeti hol Will arcát, hol pedig egyéb testrészeit.
- Ez nem ér... Akkor már legyünk szimmetrikusak.
Mondja halkan, és az ujjai óvatosan bemerészkednek Will pólója alá. Kíváncsi azokra a kockákra, amiknek a létezését egyelőre csak sejti...

Bogár kicsi kezei becsúsztak a fiú pólója alá, és ahogy a fiú megérezte a bőrén a másik tapogatózó érintéseit halkan belenyögött a csókba, és közelebb mozdult a lányhoz. Aztán mikor felfogta, mit szeretne a párja, kicsit hátrább húzódott, és kénytelen volt felülni, hogy levehesse magáról a zavaró tényezőnek ítélt ruhadarabot. Aztán visszadőlt a levitás mellé.
- Jó ötlet volt - mondta, és élvezte, hogyan cikázik végig a forróság a testén, ahogy a bőre a lányéhoz ért. Most viszont kicsit jobban közelebb húzódott a lányhoz és játékosan megharapta a fülcimpáját. Aztán szép lassan újra elindult lefelé, ám ezúttal nem állt meg a vállnál. Szép lassan lecsókolta-lesimogatta a lányról a melltartót, majd fokozatosan az összes többi ruhát is.
És a többi, már történelem.