Egy csepp remény

Ő is érezte tudatallatt, hogy nem véletlenül röpködtek ide holmi baglyok ilyen agyhalott üzenettel, de egyszerűen képtelen volt foglalkozni vele. Az álom annyira húzta, hogy végül engedett neki és Renre hagyta, hogy megoldja a helyzetet.
- Hm?
Nyöszörgi félálomban, nem érti tisztán, mit magyaráz a fiú, de kegyesen felé fordul és nagy, álmos szemekkel pislog rá. Zavartan elkapja az üveget, a félhomályban kisilabizálja, hogy csak a víz az, letekeri a kupakját és beleszimatol.
- Miért, mi van vele?
Kérdezi, és mivel semmi meglepőt nem tapasztal, ő is belekortyol.

Olyan ez, mint valami amatőr üvegezés, csak itt túl kevesen voltak, és még az üveg sem ürült ki rendesen. Buri kicsit nehezen értette meg a kérdéseket, de az ébredés után mindig jólesik az embernek némi folyadék utánpótlás, így ő is meghúzta kicsit az üveget. Végigfut tőle a hideg a hátán (tényleg lophatott volna finomabb fajtát is!), de neki semmi más baja nem lett tőle. Talán nem ártana szemmel tartania Serent, akinek a nadrágja kezdett önálló életet élni...

Hát, Burinak nem lett tőle semmi baja, akkor biztos csak ő képzelődött. Hisz Buri nemcsak szép, hanem okos is (zárójelben megjegyezném, éber pillanataiban valószínűleg mindkét állítás ellen élénken tiltakozott volna).
Nem bírta tovább, felpattant a fotelből és a félig fekvő helyzetben lévő lányhoz lépett, kivette a kezéből az üveget, ami nem sokkal később a padlón is landolt, majd azon kapta magát, hogy ajkaik összeérnek, az aprócska póló igencsak gyorsan lekerült a lányról és már a nadrágok is úton voltak a távozáshoz.

A fiú hirtelen közelségén rendesen meglepődik, bár kezdetben nem rendez túl nagy tiltakozást (neki ugyanis sosem kellett bájital ahhoz, hogy Rent vonzónak találja, bár mindennek ellenére sosem gondolt rá úgy, és különben is fáradt, és ezer éve nem volt rendes csávója) de azt túlzás lenne állítani, hogy viszonozza csókokat meg a taperolást. A póló valahogy lekerül róla, nem tudja, hogy (igaz, amennyire szakadt, egy fél mozdulattal le lehetett tépni) de a nadrágja ellen irányuló merényletet már megvétóza azzal, hogy egyszerűen félrelöki a fiú kezeit (különben is, hogy tud ilyen effektív lenni törött csuklóval?) és zavartan csillogó szemekkel néz rá. Teljesen nyilvánvaló, hogy nem önmaga. Buri azonnal a padlón heverő flakon után kap, hogy még egyszer megnézze a vizet (hirtelen gyanússá vált, de nevetséges, hogy hogyan, hisz az imént a boltban vette...) közben pedig igyekszik elhessegetni a fiú kezét, aki a felkínálkozó alkalmat úgy tűnik, ki akarja használni és támadást indít Buri melltartó pántja ellen.

Buri meglepettsége nem nagyon zavarta, az is remekül állt a lánynak, egyébként is, igazán bájos volt kitágult pupillákkal. A pillanatnyi ellenállás meg majd úgyis megszűnik, Buri is rájön, hogy őket egymásnak teremtették, legalábbis erre a kis időre biztos.
Sajnos egyelőre azonban a lányka el van foglalva azzal, hogy valami vizesüveget nézegessen, amikor nekik igencsak sürgető dolguk lenne egymással, úgyhogy egy mozdulattal ki is verte a flakont a megzavart Buri kezéből és folytatta, ahol abbahagyta, bár való igaz, kicsit tényleg gátolta hogy kénytelen volt fél kézzel tevékenykedni, de szegény ember vízzel főz ugyebár, tehát így is megoldotta.
A saját nadrágja mindenképpen valahol a szoba sarkában landolt, hacsak a lány nem fejezte ki valami drasztikusan erőszakos módon azt, hogy ő nem szeretné, akkor Buri farmerja is kábé mellette landolt és már semmi nem állt az útjukba.

Buri drasztikusan erőszakos módon fejezte ki, hogy nem szeretné, úgyhogy a nadrágja legalábbis félig-meddig rajta maradt (amúgy kb. levenni is felesleges lett volna, a robbanás annyira szétszaggatta, hogy tele volt művészbejárókkal, bár elismeri, nélküle kényelmesebb lett volna a művelet.) Igazából nem Ren személyével van a baja, inkább arról van szó, hogy a fiú nyilvánvalóan nem önmaga, ami egyszerűen ijesztő, Burinak pedig sosem volt az esete ez a "durr a közepébe" stílus, vagy legalábbis nem ennyire. És nem volt iskolatársakkal, meg a legjobb barátnője exével. Miután Ren teljesen nyilvánvalóvá tette, hogy mik a szándékai és hogy teljesen eltántoríthatatlan, Buri az egyetlen megoldást abbal látta hogy hirtelen felkapta a padón heverő pálcáját és egy gyors pördüléssel kimondta a fiúra a sóbálvány-átkot.

A félig-meddig már egész jó, legalábbis félig jó, és neki ez a fél tökéletesen megfelelt volna, ami azt illeti.
Sajnos számításai azonban keresztülhúzva valának.
Ha Serennek lett volna alkalma, szívesen kifejtette volna Burinak, hogy így is eléggé merev volt, nincs szüksége átokra, főleg nem az egész testére, de basszus, ő miért nem akarta? Annyira jók lettek volna együtt, tényleg.
Így legfeljebb érdekes pózba fagyva térdelt a lány felett, még mindig készen bármire, ha esetleg Buri úgy döntött volna, mégis bejön neki is az ötlet. Bár igaz, a kis tiltakozás inkább csak felcsigázta a fiú gondolatait, mint eltántorította volna, úgyhogy gond egy szál se.
Csak szüntesse már meg azt a nyomorék bűbájt, hát hogy lehet így bármit is csinálni?

A sikeres átok után gyorsan kimászik a fiú alól, mert az még mindig elég ijesztő pózban magasodik főlé. Gyorsan áttelepetedik a szemben lévő kanapéra, és a zilált hajába túr. Kell egy kis idő, hogy lecsillapodjon a légzése. Időközben a fiút nézi, próbálja elszakítani a pillantását, arra pedig szó szerint kényszeríti magát, hogy ne nézzen a fiúnak arra a bizonyos pontjára, ahol pedig már elég jól látható dolgok vannak. Egyébként így arra is jó lehetősége van, hogy megfigyelje Ren szép felsőtestét (Tenshi annó rengeteget áradozott a kockáiról). Tenhsi gondolatára forogni kezd a gyomra, jesszus, ez nem normális, ez itt a barátnőjével járt, évekig, kényszeríti magát, hogy megnézze az üveget, még egyszer lecsavarja a kupakot és beleszagol, de semmi különös, kezd kétségbeesni, a bűbáj lassan feloldódik, ő meg csak itt vár, a végén még tényleg lesz itt valami, pedig az nagyon nem lenne jó, de hát ez nem is Ren, ő ilyet nem tenne, nyilván van vele valami gikszer, ha nem lenne, Buri sem lövöldözne itt átkokat, de hát ez egy más tészta, fogalma sincs, mit tegyen, jobb híján megfogja a vodkás üveget és meghúzza, igaz, borban az igazság de azért ez is jó lesz, ha nem is a tiszánlátáshoz de ahhoz hogy nyugodtan várja az elkerülhetetlent.

Az átoknak vége - ezt pontosan onnan tudta kitalálni, hogy az egyik pillanatban még térdelt a kanapén, a másikban már lefejelte a párnázott részt, ami valljuk be, nem volt a legkecsesebb mozdulat, de végtére is mit várjon az ember egyetlen működő kézzel amivel éppen mást szeretett volna csinálni abban a pillanatban amikor megfagyasztották?
Buri a sarokban kuporgott - valljuk be, így póló nélkül ücsörögve kifejezetten megkapó látványt nyújtott, de Seren megtanulta már, hogy sajnos itt valamiféle kevésbé erőszakos tempót kellene felvennie.
Az előző partnereinél az ilyesmi sosem volt probléma...
A hátára fordult, még a végén belefullad az ezeréves portömegbe, majd Burit kezdte fixírozni. Igazán visszajöhetne.
De ha nem, hát nem. Ő is közelebb mehet...csak most kicsit lassabbra veszi a figurát.

Ha első alkalommal nem érez sok hatást, hát meghúzza az üveget másodjára meg harmadjára is, és utána már kezd jobb lenni. Újra normálisan veszi a levegőt, és csak ernyedten nézi, ahogyan a fiú egy elegáns orra eséssel kiszabadul az átka alól. Egy darabig viszonozza a fiú ágybahívogató pillantását, aztán Ren úgy tűnik megunja a várakozást és a tettek mezejére lép, Buri már felkészült az elkerülhetetlenre és úgy döntött, hogy ha Ren végleg megbolondult akkor is nézzük a dolog jó oldalát, ki kell használni az alkalmat és reggel nagyon sürgősen lelépni, aztán megbizonyosodni arról, hogy Tenshi sosem szerez tudmást a dologról.
Egy nagy sóhajjal erőszakosan lerombolja a gátlásait, és hagyja, hogy a fiú közelebb jöjjön, igaz a fotel nem annyira kényelmes mint a kanapé volt, de azért valahogy csak elférnek rajta... Megadóan visszacsókolja Rent és átkarolja a nyakát, így hogy a fiú kicsit lassított a tempón, egészen élvezhető.

Ugyehogy, milyen célravezető, ha az ember kicsit kevésbé erőszakosan kezd hozzá a dolgokhoz. Megmondták ezt már a régi kínaiak meg egyéb zen-mesterek is, de ő csak most érzékelte, hogy milyen igazuk van.
Vagy csak most volt annyira bomlott elmeállapotban hogy ilyesmire gondoljon.
A viszonzott csókok már adnak neki egy jókora löketet, elvégre élete párjától kapta őket, gondolatban már a fellegek között i járt tőlük.
Apró csókokat hintett a lány nyakára, egyre lejjebb haladva, miközben fél kézzel a melltartó kapcsával ügyködött, s ennek köszönhetően a fehérnemű pillanatokon belül a padlón kötött ki. Végre az az ominózus művészbejáratokkal megtűzdelt nadrág sem tartozott már a zavaró tényezők közé többé, s immár semmi akadálya nem volt, hogy egymáséi legyenek.

A párocska kezdett belemelegedni az ügyletbe, ám úgy tűnt, a sors nem akarta, hogy ilyen módon vezessük le a feszültségüket, ugyanis hamarosan ajtócsapódást hallottak a ház távolabbi részéből. Aztán léptek és egyre hangosabb hahózás. Talán Burinak és Serennek nem ártana gyorsan rendezni soraikat, ha nem akarják, hogy a társaságuk belépve halálra röhögje magát a meztelen fenék hadműveleten. Mert az illető közeledik és már nyitja is az ajtót: bekukkantó egyénnek bozontos barna haja van, csillogó zöld szeme, lesült bőre és széles mosolya.
- Helló, tesó! Zavarok? - kérdezi, és ha Buri nem Serennel van elfoglalva, felismerheti az öccsét az ajtóban. Micsoda meglepetés!

Már épp kezdenének belemelegedni a műveletbe, Buri is eljutott abba a fázisba hogy ez a Seren tényleg egész jól csókol és még elviselhetően is néz ki hozzá, szóval mondhatni kezdené élvezni a dolgot, amikor mocorgásra lesz figyelmes és hirtlen megmerevedik. A zaj folytatódik, szóval akár tiltakozik Seren akár nem, Buri a fényvillám sebességével tolja le magáról és ugrik a szoba másik végébe, ahol magára rángatja a pólóját (kifordítva, szakadtan, épp annyira hogy takarja a meztelen melleit de másra nem igazán jó, egy amazonas-parti bennszülött is jobban öltötzött nála per pillanat), megragadja a pálcáját és a kanapé mögé húzódva lesi az ajtót.
Legnagyobb meglepetésre Arash lép be. Vagyis nem, nem biztos benne, hogy az öccse az. Az ugyanis kizárt, hogy kerülne ide? De a barna bőr, a széles mosoly és a huncut szemek (amik kicsit hasonlítanak Buriéra) a köcsög tesójához tartoznak.
- Arash? Mit keresel itt?
Kérdezi, egy zavart pillantást vet Serenre, aztán feláll, és egy szitokáradatot zúdít az öccsére, természetesen arabul, úgyhogy az ex-rellonos nem sokat érthet belőle, bár az nyilvánvaló, hogy Buri nem örül.
- Szerinted zavarsz? Mit vigyorogsz? Mi a fenét keresel itt? Pont itt? Minek jöttél be? Na, húzás kifelé, és ne nézz így, mert leszedem a fejed...
Az értelmes mondatok közé fél kiló káromkodást is beékel, miközben igyekszik az öccsét kitaszigálni az ajtón, a pálcáját pedig készenlétben tartja, felkészülve az esetleges összeesküvésekre.