Zobor Benedek és Rozgonyi Alex irodája

.

Buri már azt sem tudja, hol áll a feje, és egyre jobban aggódik. Az egész azzal kezdődött, hogy Tenshi lelépett a drágalátos prefivel - volt néhány mogorva szava a dologhoz, de ennél többet nem tehetett. Csak elbúcsúzott barátnőjétől, és csomagolt tovább. Ő még ráért a hazamenéssel, mivel a hop hálózatot csak másnap nyitották meg, és neki külön engedélye volt, hogy azt használja hazajutásra. Bizony, kényelmesebb egy fokkal, mint egy napig vonatozni Oroszhonba. A cuccolás közben azon törhette a fejét, hogy vajon Seren beadta-e már a szert és hogy az hogy működött. De nem töri túl sokat ezen a fejét, azzal nyugtatja magát, hogy biztos minden a legnagyobb rendben, majd baglyon megtárgyalják, ha végre hazajutott. Másnap Viszonylag korán kel, és már a hatalmas ládát vonszolja ki az ajtón, mikor a szó szoros értelmében véve fejbecsapja egy bagoly. A jómadár valahogy bejuthatott az épületbe. Buri első körben halálra rémül, második körben lerázza magáról a madarat és bosszankodva elkezdi olvasni a lábára kötött üzenetet.

Kedves Buri,

Ne haragudj, hogy neked írunk, de te vagy az egyetlen, akihez fordulhatunk.
Tenshi ma nem jött haza, pedig világosan megbeszéltük, mikor érkezik. Ha tudod, mi van vele, kérlek értesíts minket, mert nagyon aggódunk!

Köszönettel:

Kyo és Tohru, Tenshi szülei

Buri kiejti a kezéből a levelet, aztán tovább bámulja a sorokat. Az aláírást nem biztos, hogy jól bogozta ki, de lényegtelen - a fő probléma, hogy Tenshi nem ment haza. Buri fejében valami dübörögni kezd. Hol van? Serennel ment el, aztán bevette a szert... Valami baj történhetett. Leviharzik arra, amerre a rellon klubhelyiségét sejti, és addig rohangál felalá, míg elcsíp valakit a házból. Kap egy pár mogorva szitkot, meg az infót, hogy Serent egy napja nem látták, de sosem szokott hazautazni. Buri ezután a faluba rohan, körülnéz a Banyában, de Tenshi és Seren nem vettek ki szobát. Egyre idegesebb lesz, Végezetül az állomást nézi meg, de ott persze fogalmuk sincs, hogy utazott-e erre egy rellonos prefi meg egy japán kislány... Buri mint az őrült rója az utcákat. Mi történhetett? Mi történhetett? Talán együtt elmentek valahová? Buri elhessegeti a képet, hogy Seren és a legjobb barátnője titokban összeházasodnak Las Vegasban. Tenshi nem olyan. Alig várta, hogy hazamehessen a szüleihez!
Valami baj történhetett. A varázsszer. Nem működött. Baj van, nagy baj... Talán Tenshi már meg is halt. Seren talán elmenekült, vagy... Buri hirtelen ötlettől vezérelve a helyi aurorközpont felé veszi az irányt, lábai sebesen repítik az épület felé. Szinte bele sem gondol, mit tesz, mikor belép, és az első adódó irodába belép, ahol rögtön talál is három embert. Nem tudja, jó helyen jár-e, de a hat szempár kérdőn szegeződik neki. Bámul pár percet, aztán kinyögi:
- Eltűnt két gyerek a sulinkból. Már haza kellett volna érniük... Vagyis az egyiknek... Mindegy... És a szülei írtak, hogy nem ért haza, én pedig nem tudom, hol van, együtt mentek el... és... - *megáll, nem tudja tovább mondani. Nagyon hülyén érzi magát, még sosem csinált ilyet...

*Ingerülten legyint a kezével - már azt sem tudja, pontosan miért, de bizonyára megint Réka mondott valami hülyeséget... Nem jutnak az egyről a kettőre... Az egész nyomozás áll, de azért itt kell lenniük reggeltől estig, sötét karikákkal a kialvatlanságtól... Hörpint egyet a kávéjából, miközben megpróbálja újra felvenni a besézlgetés fonalát. Forgolódik a fekete irodai székben, pörgeti a tollat az ujjai között - az óra ketyeg. Réka és Benedek körülötte, arra várnak, hogy mondjon valamit. Pedig Bence bá a rangidős, neki kéne okoskodni... Megint olyan fontoskodó mozdulatot tesz, mint aki pontosan tudja, mi folytik itt, és az előtte lévő aktákat kezdi babrálni.
- Szóval... - kezd bele, mikor odakint zaj támad. Felkapja a fejét, mintha a betolakodó valami szörnyű fontos dologban zavarta volna meg, és idegesen az ajtó felé pillant.*
- Mi ez? Meg kéne nézni... - *mondja nyomatékosan, Rékára pillantva, és a tekintete azt sugallja, hogy "Nem veszed észre hogy pattannod kéne te tökmag?"
Hát igen. Talán kicsit szigorú, de majd megszokja a lányka. Kis kezdő, miért pont az ő nyakába sózták.. na majd megedződik. Azonban a kicsikének nincs ideje pattanni, mert az ajtó nyílik. jobban mondva csapódik, mert beviharzik rajta egy lány. Alex csak azon csodálkozik, hogy feléri az asztalt. Unott képpel ledobja a tollat, mint akit most már igazán megzavartak nagyon fontos teendőjében, és ingerülten a lánykára néz.
- Mi kéne?
Megkapja a választ, de nem igazán érti. mit keres itt a csaj? Sandán Bence bára néz, az ő véleményére ad, Rékáról teljesen megfeledkezik. Mivel azonban senki nem ad választ, megtöri gúnyos, szép baritonjával a beállt csendet.*
- Kicslány, nem értelek. Szóval egy osztálytársad nem érkezett haza, erre iderohantál? Voltál már a pályaudvaron? Megkérdezted már, késnek-e a vonatok?
Csak néhány alap elgondolás. Egy ilyen ügy nem tartozik az olyan aurorokra, akik épp az egyik legveszélyesebb bűnöző után nyomoznak...*

*Réka olyan kis lelkes, mint ő volt még zsenge ifjonc korában. Most épp azt ecseteli, hogy nemcsak az iskolába menő forgalmat, de az iskolából jövőt is át kéne vizsgálniuk, ezzel azt sugallva, hogy Reissner a manókkal együtt be tudna szökni a kastély területére. Alex persze, a maga mindentudó hozzáállásával kapásból elveti a javaslatot. Nehezen tolerálja a tényt, hogy másnak is lehet saját véleménye, ne adj isten, ötlete!
Azonban nincs ideje közbeszólni, mert kopognak az ajtón. Egy kis barna hajú kislány érkezik, kifejezetten riadt szemekkel. Alex rögtön faggatni is kezdi az iskolás látogatójukat. A lényeg érthető: az iskolából eltűnt egy/két gyerek, akit/akiket hazavártak. Az aurortársa máris a letámadás módszerével igyekszik sarokba szorítani szegény kis megszeppent nyuszit. Szép lassan feláll és közelebb lép a lányhoz. Ugyan Réka ott van a háta mögött, sejti, hogy ő nem mer még ellentmondani Alexnek - pedig egyszer majd kénytelen lesz belátni, hogy Alex nem a Mindenható, csak egy túlzottan magabiztos férfi, aki arra építi a Minisztériumi előléptetését, hogy elfogják Reissneréket. Most azonban nem a ranglétrán való feljebbjutás a cél, hanem, hogy lehetőségeikhez mérten segítsenek mindenkinek, még ha az illető fiatalkorú is.
Barátságosan a székre mutat és így szól:*
- Foglaljon helyet, ifjú hölgy! Örömmel látjuk köreinkben! - *barátságosan rámosolyodik a kislányra, reméli, ezzel kicsit élét veszi Alex gonoszkodó megjegyzéseinek. Az utolsó mondat után hátra fordul, és szúrós szemekkel néz ifjú kollégájára. Miután a lányka vette a bátorságot, hogy leüljön, első feladatuk, hogy megnyugtassák egy kevéssé.*
- Réka, tudnál csinálni egyet a mennyei forró csokijaidból a kis vendégünknek? - *kérdezi meg a másik aurortól, cinkosan ráhunyorítva. Majd a kislányhoz fordulva kérdezi:*
- El tudná mondani kicsit nyugodtabban és összeszedettebben, hogy mi is történt? Ki, mikor, mit, hol, hogyan csinált... Tudja, mint abban a gyerekes játékban. - *kacsint a kis barna hajúra.*

Alex már megint valami kivetnivalót talált a munkájában. Ami azt illeti, ez csöppet sem volt újdonság - mikor nem?!
Túl sokáig azonban nem gondolkodhatott valós és vélt sérelmein, ugyanis kopogás hasított a kis iroda csöndjébe, amelyet természetesen Alex morgolódása követett.
- Nyisd ki te! - vágta oda, majd gyerekesen összefonta a karjait maga előtt és nem volt hajlandó felállni - de nem is volt rá szükség, a jövevény beengedte saját magát.
A kislány valami hadarásba kezdett, de Réka alig tudta követni a mondandója szálait. szerencsére azonban Alex akármennyire is szerette volna elküldeni melegebb éghajlatokra a kislányt, Bence bá' nem engedte. Réka lopva megejtett egy mosolyt; szerencse, hogy Alex mellé ez az idősebb auror volt beosztva.
- Természetesen, Uram! - mondta, majd az apró konyhapultként funkcionáló részleghez viharzott és már neki is látott a forrócsoki elkészítéséhez - víz töltése a bögrékbe, egy kis hővarázs, hogy forrjon, majd a keverék beleöntése és már készen is van a három bögrényi csokoládé.
Természetesen Alex az, akinek nemes egyszerűséggel nem csinált. Hisz neki nem volt szüksége az ehhez hasonló "szentimentális hülyeségekre", úgyhogy ő nem kapott.
Talán még akkor sem csinálnék neki, ha kifejezetten kéri, jegyezte meg magában Réka durcásan.
Arcán azonban már mosoly ült, mikor lerakta a bögréket, s megpróbált egy biztató pillantást küldeni az alacsony lányka felé, amolyan "te-is-tudod-milyen-hülyék-a-pasik" fajtát, majd ő is leült a helyére és inkább a hallgatói posztot töltötte be - vagy legalábbis nem érezte szükségét, hogy Bence bá' után még ő is elkezdjen valami kisebb szónoklatot, Alex úgyis megszólná, ha kinyitná a száját. Mert a férfinek semmi nem volt jó, amit ő csinált...pedig úgy próbálkozott mindenkinek megfelelni! De akármilyen ötlettel rukkolt elő, Alex soha nem volt elégedett, még akkor sem, ha bevált a terve.
Bence bá' már más téma volt. Rajta nem tudott kiigazodni, a férfi egyszerre volt jóindulatú, kemény, szigorú és állandó, olyasvalaki, aki nélkül az aurorállomást elképzelni sem tudta volna. Ő volt az örök pont, amely, hiba dobálta az élet vihara össze-vissza, mindig megmaradt ugyanannak. Az egyetlen és pótolhatatlan Bence bá'!

Nagyon határozottan robbant be ide az irodába, csak aztán mikor már három auror meredt rá, kissé elbizonytalanodott. Megállt a szoba közepén és ott kezdett toporogni, egyik lábáról a másikra állt, mert az ideges mocorgást nem bírta abbahagyni. Tény hogy kissé gyorsan hadarta el a dolgot, de nagyon aggódik - és annak az auror pasasnak a hangszíne kifejezetten nem tetszik neki, amit arckifejezésével jelez is. Odavágna valami csúnyát, de persze a férfi felnőtt - ezért amennyire tőle telik, próbál kulturált hangon válaszolni, bár kihallatszik belőle a visszafogott düh és az ingerültség.*
- Igen, már voltam az állomáson. - *sziszegi.* - és minden egyéb lehetséges helyen is...
Pillanatok alatt mérte fel, mi is van a szobában, tehát: egy bunkó auror, és egy idősebb pasas, aztán az a fiatal lány. Most az idősebbhez fordul, mert ő szólt hozzá, meglehetősen kedvesen - csakhogy Burit a kedveskedő közeledés most lgalább annyira irritálja, mint a bunkózás. Hát nem értik, hogy katasztrófahelyzet van?! Tenshi eltűnt! nincs idő üldögélni, csokizgatni! Toporog egy kicsit, aztán mégis enged a felszólításnak, és lehuppan, de a lába akkor is folyamatosan jár, vagy az ujjaival dobol.*
- Nem, igazán nem kérek semmit! - *kiáltja, de késő, az aurorlány már robog is csokit készíteni, hogy aztán a kezébe nyomja valami cinkos mosollyal, amit Buri képtelen értékelni. Ahogyan a "ki kivel hogyan" szellemeskedést is. Nem iszik a csokiból, csak vesz egy mély levegőt, és megpróbálja értelmesen előadni a dolgot.*
- A barátnőmről, Tenshi Izumiról van szó. Tegnap kellett volna hazautaznia, és ma kaptam egy levelet a szüleitől, hogy nem érkezett meg.
Tart egy kis szünetet.Most már lassabban beszél. Kortyol.
- Csak annyit tudok, hogy egy fiúval a suliból találkozott indulás előtt. A fiú sosem utazik haza a szünetekre, de a kastélyban sincs. Fogalmam sincs, hol lehetnek... - *motyogja, és így olyan hülyén hangzik ez az egész. Ez érdekli egyáltalán a rendőrséget? Izé... Az aurorokat?

Kedves bandája már megint elkezdi ezt a nyálas szentimentalizmust. Persze, ültessük le, csokiztassuk! Alex csak egy szemforgatással, és a tollának az asztalra dobásával jelzi, hogy ideges, és erre most nincsen idejük! Ingerülten dús, fekete hajába túr, aztán székében hátradőlve szemléli az eseményeket. Most jobb nem közbeszólni, Bence bá télapósat játszik. Tegye csak, ha úgy gondolja, hogy ez célravezető. Réka is játssza az agyát, persze könnyen nagy a szája, ha az idősebb auror mögötte áll. Benedek bácsi nélkül nem merne így visszafeleselni. Alexet nem kifejezetten érdekli, ki és hogyan csokizik az irodájában, csak azt nem fogja fel, miért erőltetik, ami felesleges? Ez egy zakkant kislány, aki az első adandó problémájával a rendőrséghez rohant. Bizonyára van itt olyan részleg, aki ezekkel foglalkozik, de ők a legnagyobb körözött bűnözőt, Reissner Teodort és a drága ágyasát keresik, ami enyhén szólva nemesebb feladat, mint az, hogy ki és hogyan tűnt el...
De ha már itt a csaj, és beszél, akkor odafigyel rá. Egykedvű arccal, de figyel. Mikor a beszámolónak vége, elgondolkozik. Csend. Az óra ketyeg a falon. Mondani kéne valamit. De mit? Bence bára néz, a tekintetük összekapcsolódik.
- Na jó - *sóhajt fel.* - Ki ez a fiú? nem lehet, hogy a barátnőd és ő... esetleg elmentek valahova? Nem említett semmit? - *kérdezi, amúgy rutinból, mert hát eléggé alap, hogy a csaj nem utazik el csak úgy, miközben otthon várják az aggódó szülők. Hacsak nem akart elszökni a fiúval. Ez is egy opció, de lehet nem kéne rögtön ezzel sokkolni a kis nyuszit, ahogyan azzal sem, hogy nem volt-e Ta Tenshi nevezetű lányka depressziós, öngyilkossági gondolatokat forgatott-e a fejében és ki volt-e mind a négy kereke? Majd megteszi Bence bá, Hátha mond most is valami okosat. Sőt, Réka is itt van. Ilyen egyszerű esetekre talán még ő is szolgál ötlettel. Egyszerű? lehet, hogy mégsem annyira. Alexnak fogalma sincs, van-e erre olyan ügyosztály, ami a hasonló esetekkel foglalkozik. Lehet számolni eltűnéssel, meg ugye egy fiú sok mindent tud művelni egy lánnyal, persze ez is megfordul a fejében, de ne teszi szóvá. Pörög az agya, megoldások ezreit sorakoztatva fel. De valóban érdemes ezzel most törődni?

A kis vendégük igen ideges: látszik, komolyan meg van győződve arról, hogy baj van. Persze ettől még lehet, semmi baj nincs. Alex pillantásából könnyedén kiolvassa a véleményét: A két hiányzó gyerekecske szépen elment kirándulni egyet, és nem szóltak senkinek. Esetleg merészebb lépésre szánták el magukat és leruccantak Las Vegasba, hogy megpecsételjék örök szerelmüket. Ám ez utóbbi ötlet lehetetlen: mégis melyik tanulónak lenne elég pénze, hogy finanszírozzon egy ilyen utat? Na, ugye!
Ettől függetlenül viszont ha a két gyerek tényleg eltűnt és nem csak a lányka lát rémeket, akkor nem árt utána nézniük a dolgoknak. Igaz, Riessnerékhez ennek semmi köze nincs az ég egy adta világon, de legalább valami hasznosat is tehetnének, ha már itt vannak. A nyomozás úgyis napok óta áll, nincs aktuális forró nyom: a két elvetemült Azkaban-töltelék minden bizonnyal lapulni kényszerült. Míg Alex az első ilyen esetben rutin kérdéseket tette fel, ő is feltette kicsit később a sajátjait:
- Nem tapasztaltál valami furcsát a barátnőddel kapcsolatban az utóbbi időben? - a lány meghökkent pillantását látva kicsit jobban megmagyarázza a kérdést:
- Nem lett szembetűnően hallgatagabb, szomorúbb mostanában? Örült, hogy hazamehet? - sorolja az első pár kérdést, ami eszébe jut. A menet közben felvett jegyzetfüzetbe jegyzetelni kezdte a kislány válaszait és azokat az információkat, amik később esetleg jól jöhetnek majd. Tudta, mágikus eszközökkel is megoldhatná a feladatot, de ő szerette a saját jegyzeteit lapozgatva keresni az összefüggéseket.
- Mesélj arról a fiúról! Ő kicsoda és milyen kapcsolatban állt Tenshivel? - Elvégre két eltűnt gyerekről van szó, nem szabad figyelmen kívül hagyni a másikat sem.

A kezdeti lekezelés után úgy tűnik, kapott némi figyelmet. Ez jó, de az idegessége nem hagy alább. A csokit azért szépen lassan kortyolgatja. Bizonyára jól bevált "drog" itt auroréknál, mert maga sem veszi észre, de kicsit lelassul, megnyugsizk tőle. A gondolatai összeszedettebbek lesznek, ahogy a finom meleg szétárad a testében, és jobban is tud koncentrálni az aurorok szavaira. Kérdeznek. Ez azt jelenti, hogy foglalkoznak a dologgal! Muszáj mindent elmondania, hogy az egész kavalkádra fény derüljön. csakhogy azt is pontosan tudja, hogy a bájitalról nem szabad szót ejtenie - nem tud, nem akar - pedig az egyetlen lehetőség, ami gondot okozhatott, az a főzet... És talán Tenshi már nem is él, Keith pedig bujdosik... Ha kiderül a dolog, még magát Burit is elővehetik... Asszisztált a főzethez... Erre a gondolatra a rosszulét és a sápadás kerülgeti. És ő még magától a rendőrségre jött... A főzetről kussolni kell, amíg lehet... Hátha nem is nagy a vész... Mondjuk Tenshinek zöld szőr nőtt a fülén, és nem mehet haza, míg Seren valami ellenkotyvalékot nem alkot...*
- Nem... - *rázza meg a fejét Alex és Bence bá kérdésére, amiket előtte át is gondol. De egyértelműen nem.*
- Semmi furcsa nem volt vele. ~(Azon kívül, hogy egy hónapja nincs hangja...)~ Nagyon szeretett volna már hazamenni, hiányoztak a szülei... Budapesten lakik. - *teszi hozzá az infót, bár ezt senki nem kérdezte.*
- A fiú... - *sóhajt, és szünetet tart. Hogy is vágjon bele?*
- Seren Keithnek hívják, és ő is másodikos, mint Tenshi.... Csak rellonos... Merthogy Tenshi levitás... És hát, nem is tudom, tulajdonképpen barátok voltak... - *motyogja. Csoda, hogy saját akaratából ezt ki bírta nyögni. Barátok? Ez kissé távol esik a valóságtól, de jobban nem bírta megfogalmazni. Mégsem mehet bele abba, hogy Keithnek nincs ki mind a négy kereke, egyszer megcsókolta a barátnőjét aztán úgy megbántotta hogy annak elment a hangja, és azóta utálták egymást, illetve, nocsak, valami indíttatásból mégis megfőztek közösen egy lötyit, ami miatt tegnap Tenshi és Seren találkozott...*
- A vonat indulása előtt itt a kastélyban találkoztak. Meg kellett.... beszélniük valamit. - *böki ki, zavartan, hogy minden szempár rá mered. Nem kellemes érzés.*

Ujjai egyre gyakrabban szántanak végig a haján, ahogy hallgatja a kislányt. Néha bólogatva Bence bára néz, bizony, az öreg jó kérdéseket tett fel, nem hiába tapasztalt auror. Réka pedig csendben van és figyel, úgy ám, ez a leghelyesebb, amit most tehet. Figyel és tanul. Alex a szemeit újra a széken kuporgó lányra szegezi. Olyan, mintha vallatnák, és persze tulajdonképpen erről van szó, mégis kellemetlen lehet a kicsinek. De magának Alexnek is. Eredetileg a Reissner-ügy miatt rendelték ki őket ide, más feladatuk eddig nem volt. Fogalma sincs, hasonló helyzetben mi a teendője, hisz hivatalosan az "őrhelyét" nem hagyhatja el. Persze, tulajdonképpen az iskolát védik. De bizonyára vannak itt más, alsórendűbb rendőrök is. A többi irodába kéne ezzel beszólni.*
- Talán túl hosszúra nyúlt az a beszélgetés. - *mondja húzott szájjal, aztán Bence bá felé fordul, és hozzá intézi szavait.*
- Benya, ez nem a mi dolgunk. Mi mással kapcsolatban nem kezdeményezhetünk nyomozást, te is tudod. Innen el se mozdulhatunk. Biztos van itt valaki... - *próbál kilyukadni arra, hogy kire is passzolják át a kislányt, mikor az íróasztalon álló gramofonra emlékeztető szerkezet éles vijjogással megszólal. Alex rándul egyet, de ennyi az egész. A hasonló váratlan helyzetekben már volt tapasztalata, és nem az a tipus volt, akire mindentől rájön a frász. Villámgyorsan megfordult a székkel, szemeit a gramofonra szegezte, és lenyomta a rajta lévő vörös gombot.*
- Kiméra csoport, Bogolyfalva. - *darálja bele.*
- Kiméra, itt a vipera csoport a Zemplénből. Riasztás érkezett az erdőből. Reissnerék azok. Azonnali erősítést kérünk!
Csend van, de csak egy másodperc töredékéig. Alex szívverése felgyorsul, ahogy egy pillanat alatt rájön, hogy vészhelyzet, és akció. Azonnal kell cselekedni. Bence bá is tudja, bár talán higgadtabb marad, és Réka, ó Réka, csak pár hete van itt, semmi tapasztalat, de itt az első bevetése, ráadásul ennyire komoly...
- A kiméra azonnal indul. Add meg a helyszínt... - *kiáltja egy pillanat múlva kiszáradt torokkal, mire a gramofon tölcsére egy képet sugároz ki, a vipera pedig részletezi a látottakat. Ennyi elég ahhoz, hogy odahoppanáljanak. A vételnek vége szakad, Újra csend üli meg a szobát, de Alex már pattan is.*
- Pálcát a kézbe, azonnal hoppanálunk! Lehet, hogy nehéz lesz, koncentráljatok! Réka, ne szakadj le! Kislány, sajnálom, mást kell keresned! - *kiáltja, és csoda, hogy ezek után még a manóhoz is tudott intézni egy mondatot. Felveszi a szemkontaktot a társaival, és mikor látja bennük az elszántságot villanni, bólint, majd egy pillanat alatt elhoppanál.

És igen, a csoki hatott!
Büszke mosoly jelent meg a szája szegletében, de a nagy igyekezetben siekrült levernie a saját bögréjét, amelynek tartalma így az asztalra ömölve eláztatta Alex papírjait, sőt mi több, a férfi ölébe is került a forró lötyiből.
Elfehéredő arccal szemlélte a jelenetet.
- Úristen!!!! Basszus, bocsánat, nem volt szándékos, tényleg nem! Jaj, hadd segítsek! - pattant a férfi mellé, majd egy pálcaintéssel megpróbálta eltüntetni a foltot. A probléma csak annyi volt, hogy túlságosan is idegeskedett és félt, tehát a folt nemhogy eltűnt volna, de rikító kékre változott, ezzel párhuzamosan pedig Réka arca a bögréhez hasonló rikító vörösre változott.
A szája elé kapta a kezét és már újabb varázslatra készült volna, amikor felhangzott a hang....az a hang.
A kapott hírektől már azt se tudta hirtelen, fiú-e vagy lány, főleg, amikor Reissner neve is felhangzott. Alex másik mondata, amely tisztán kifejtette, hogy ő, tehát Arany Réka is velük tart, egy egészen egyszerű eredményt rejtett magában: kicsúszott a kezében szorongatott bögre és a padlón ripityára tört, a lány pedig Alex nyakába vetette magát, azt kiáltozva, hogy köszikösziköszi!
Hát nem az volt minden leánygyermek álma a póniló mellett, hogy elmebeteg sorozatgyilkosokat üldözzön és berohanjon egy ki tudja milyen ártásokkal felvértezett házba? Na, ugye! Legalább valami izgalom!
Villámgyorsan összekötötte a haját egy gumival, hogy ne lógjon a szemébe akció közben, majd megfogta Alex és Bence bá' kezét, hogy együtt hoppanáljanak a helyszínre.
Az első bevetése!
A kislányról teljesen meg is feledkezett a nagy rohanásban...

Még az ő szíve is hevesebben kezdett verni kicsit, mikor a gramofon váratlanul megszólalt. Aztán már nem tudta követni az eseményeket - az aurorok pörgő beszédét, a gyors távozást... Hirtelen mind a hárman eltűntek, Buri pedig ottmaradt - úgy ült ott, mint egy perccel ezelőtt, kezében a forró csokis bögre, az óra ketyeg a falon, és a szobát hatalmas csönd üli meg. Egyedül maradt. Keserűen néz maga elé. Pedig már majdnem kezdték komolyan venni, amit mond... Az órára néz. Mindjárt tizenegy. Fél óra múlva kéne innen hazamennie hop-porral. Megrázza a fejét. Képtelen elmenni, míg meg nem tudja, mi van Tenshivel. Szaggatott mozdulatotkkal leteszi a kiürült bögrét a bunkó auror íróasztalára, aztán megindul az épületben, hogy kersseb valaki mást. A bogolyfalvi aurorközpont meglehetősen kicsi, tulajdonképpen csak egy folyosó három irodával meg egy zárt ajtóval, ami mögött nyilván valami raktár bújik meg. Az irodák is zárva. Az ajtajukon fel van sorolva ilyenolya hiperszuper aurornak a neve, de úgy néz ki, pillanatnyilag sneki nincs itt. Buri kétségbeesetten pillant körbe. Kitől kérjen segítséget?!
Visszamegy Alexék irodájába, és némi tisztességtelen kutatás után talál is két pergament meg egy pennát. Fásultan ír egy levelet Tenshi szüleinek, egyet pedig a sajátjainak - Tenshiéknek azt írja, hogy a lányukat keresik, semmi ok aggodalomra, és Buri itt marad, míg meg nem találják (mindezt a lehető legfinomabban) a szüleinek pedig azt, hogy nem tudja még, mikor mehet haza, de egy ideig maradnia kell. Persze a levél így is csak másnapra fog Oroszországba ésni, és addigra a szülők halálra izgulják magukat. A két levelet feladja az Aurorközpont bagolypostájávan (talán pofátlanság, de most nem érdekli) aztán leül és vár, hátha jön valaki. Pár perc múlva egy egész auroralakulat jön be az ajtón. Biztos járőröztek valamerre... Mindenesetre visszajöttek, legalább tíz ember, Buri pedig felpattan, hogy előadja a problémáját. Az aurorok kimeredt szemmel bámulnak rá, és épp kérdőre vonnák, mikor az ismerős vijjogással megszólal a gramofon, és Buriban megint megáll az ütő.
- Resissneréknek van két iskolás túszuk a kúriában. Erősítést kérünk!
Kimeredt szemmel nézi a szerkezetet. robbanás hangzik, aztán síri csend. Mögötte az aurorok hatalmas kavarodásba kezdenek, rohangálnak, parancsszavakat osztogatnak, de ő most nem hallja... Csak zengenek a fülében a szavak. Iskolás túszok... Tenshi, Tenshi! és Seren.. Hirtelen biztosan érzi, hogy ők azok, és kétségbeesetten felkiált. Miért nem hallgatta meg senki?! Mit csináljon? Az aurorok a szomszédos szobákba rohantak. Buri mellett egy hatalmas táska hever.
- Egy perc múlva hoppanálunk! Ez nem gyakorlat! Felszerelést összeszedni! - *hangzik a távolból, és Buri vakmerő lépésre szánja el magát. Egy hirtelen ötlettel feltépi az irodában álló szekrényt, és a tartalmát, négy-öt bájitalos fiolát magához veszi - aztán beugrik a tértágítós táskába, épp, mikor egy idős auror belép a szobába és felmarkolja azt. Buri már csak rázkódik, és a zajokból érzékeli a külvilágot - aztán iszonyú hányinger tör rá. Az auroralakulat vele és a táskával együtt áthoppanált a Reissner kúriához.